Sumer nyelv

A cikk ékírásos karaktereket tartalmaz. Speciális támogatás nélkül az ékjelek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.

sumer nyelv eme-ĝir15
Beszélik	Sumer és Akkád
Terület	Mezopotámia
Beszélők száma	0 (anyanyelvi) fő
Nyelvcsalád	szigetnyelv
Írásrendszer	ékírás
Hivatalos állapot
Hivatalos	-
Nyelvkódok
ISO 639-1	nincs
ISO 639-2	sux
A Wikimédia Commons tartalmaz eme-ĝir15 témájú médiaállományokat.

A sumer nyelv^[1] az ókori Mezopotámia területén élt sumerek nyelve.

A šumēru szó az akkád nyelvből származik, eredetileg 𒅴𒂠 eme-ĝir₁₅ („anyanyelv”), ejtése körülbelül emengir. Írásrendszere – amelyet csak i. e. 2600 tájától lehet ékírásnak nevezni – a világ legrégebbi ismert írott nyelvévé teszi, emiatt kulturális jelentősége is nagy. Legrégebbi emlékei, az uruki archaikus szövegek körülbelül az i. e. 33. századból származnak, piktografikus előzménye azonban már i. e. 3500 körül is létezett Kisben.

Az i. e. 3. és 2. évezred fordulója (i. e. 2000) körül erősen visszaszorult. Beszélt nyelvként az i. e. 18. században halt ki, ám lehetséges, hogy a vallási és tudományos életet leszámítva már a III. uri dinasztia idején sem volt az állam hivatalos nyelve.^[2] A feliratos emlékekkel alig rendelkező Tengerföldön a névanyag alapján még jó egy évezredig használták, de nem tudni, hogy a mindennapi életben, köznyelvként milyen mértékben maradt fenn. Később Babilóniának nevezett Sumer és Akkád területén csak fokozatosan tértek át a hivatalos iratokban és irodalmi művekben való használatáról az akkád nyelvre. Ez az áttérés végül nem volt teljes, az óbabiloni kor utolsó harmadában megrekedt, és az addig megmaradt sumer szövegeket már nem fordították le, maradtak sumerül, csak az újabb művek íródtak akkádul. Az írnokok az asszír kor végéig kétnyelvűek voltak, még Assur-bán-apli korában is tudtak sumer szöveget készíteni. A sumer nyelv egy ideig még azt is túlélte, hogy az akkádot az arámi nyelv váltotta fel, és így lehetővé tette a régi hagyomány teljes átültetését Asszíria tudományos központjaiba, még a fővároson kívül esőkbe is. Az utolsó ékírásos sumer nyelvű szövegek az 1. században keletkeztek.^[3]

Idővel azonban teljesen feledésbe merült, és a 19. századig várni kellett újbóli felfedezésére. Pontos feltárása a mai napig nem történt meg, de ismereteink elégségesek a fellelt sumer nyelvemlékek lefordításához. A sumer egy olyan agglutináló nyelv, amely több ponton is ergatív jelleget mutat, tehát a tárgyas ige alanyát eltérő esettel fejezi ki, mint a tárgyatlan ige alanyát (és a tárgyas ige tárgyát). Nyelvtanában a toldalékolás határozza meg a legtöbb funkciót, szavait általában egyszerű tövekből képezi. Esetrendszere gazdag és változatos. A nyelvészet ma bármilyen nyelvi rokonságot más nyelvekkel tagad, így az izolált nyelvek között tartják számon. A rokonság kutatását megnehezíti az a körülmény, hogy az ékírásos sumer jelek nagy része – bár olvashatóak és az értelmük ismert – valódi hangértéke (kiejtése, a beszélt nyelvbeni alkalmazása) nagyrészt ismeretlen.

1. ↑ A magyarban néha a sumér, sumír, szumír alakok is használatosak. Ennek ellenére célszerű a sumert használni, ahogyan Komoróczy Géza javasolja, például Sumer és magyar?, 7–8. old.
2. ↑ Cooper, Jerrold S. (2016): Sumerian literature and Sumerian identity. Problems of canonicity and identity formation in ancient Egypt and Mesopotamia. ISBN 978-87-635-4372-9, 1-18. o.
3. ↑ A. Leo Oppenheim: Az ókori Mezopotámia. 2. kiad. Budapest: Gondolat. 1982. ISBN 963 281 151 8